�lsz a hatalmas nappalitok �ri�si kanap�j�n. Kint d�l az �gih�bor�. Te n�zel ki az ugyancsak t�lm�retezett ablakon. Az es�cseppek �ltal kanyarg�s cs�kok, s�vok rajzol�dnak ki az �tl�tsz� �vegen.

            A sz�leid m�r megint �ton vannak, n�v�red a bar�tj�n�l alszik.

- Alszik? Hm… K�tlem. – mosolyogsz magadban.

H�t igen… Neki �sszej�tt a dolog: szerelmes. Ki tudja, tal�n hozz� is megy a fi�hoz egy-k�t �ven bel�l, ha m�g egy�tt lesznek.

- Egy vill�m cik�zik �t a s�t�t �gen. Mennyd�rg�s. Hallod, ahogy egy fa�g hangos reccsen�ssel megv�lik a t�rzst�l. Egy ment�aut� hangj�t v�led f�lfedezni a f�lelmetes zajok k�zepette. �sszer�zk�dsz, majd egy k�nnycsepp hagyja el tiszta szemedet, csordul v�gig arcodon, hagyja el ajkaid sark�t, majd az �lladnak is b�cs�t int, v�g�l alig hallhat�an lecs�ppen a kanap�ra, aminek anyaga j�t�konyan elrejti a b�natodat. T�l j�l �l az eml�kezetedben �. Az a bizonyos �jszaka is olyan viharos volt, mint ez. Ugyanilyen volt a reccsen�s; a robaj, amivel belehajtottatok abba az �tkozott f�ba, ugyanilyen volt a ment�aut� hangja, ami elsz�ll�tott titeket �s m�gis… M�r semmi nem ugyanolyan, mint azt az est�t megel�z�sen volt.

            Nem, nem te tehetsz r�la! Ilyesmire ne is gondolj! Hiszen ti csak sz�rakozni szerettetek volna. A bar�tod se tehet r�la. Egyed�l a sof�r, szerelmed csapatt�rsa. Ti mondt�tok neki, hogy ne vezessen: m�r t�l sokat ivott. De halottr�l csak j�t… vagy semmit.

            Sajnos, vagy nem sajnos, de csak te �lted t�l a balesetet.

- Csak �n �ltem h�tul… �s k�t�ttem be magam… - zokogsz fel keservesen. De err�l se te tehetsz.

- �s a sz�lei?!… Amikor megtudt�k…, hogy…. Hogy nincs t�bb�… - M�r megint k�pzel�dsz! Egyfolyt�ban csak k�pzel�dsz! A sz�lei nem miattad rokkantak bele! Gondolj n�ha magadra is; a saj�t csal�dodra! Te is napokig, s�t hetekig k�m�ban volt�l.

-Mostm�r �gyis mindegy – motyogod halkan -, Megt�rt�nt, m�r nem tudok rajta v�ltoztatni… Pedig �n lenn�k a legboldogabb, ha lehets�ges volna.

            Elfordulsz az ablakt�l. Egy f�zet fekszik melletted, kinyitva. Az oldal �res. Visszalapozol. Versek, novell�k, epigramm�k �s m�g sorolhatn�nk. Mindegyik a te tolladb�l. R�gen rengeteget �rt�l, de a baleset �ta egy bet�t se. M�r rengetegszer pr�b�ltad magad r�sz�nni b�rminem� alkot�sra, de nem megy. A m�zs�d hagyott volna el?

- Igen… - v�laszolsz halkan. De hiszen csak a teste ment el! A lelke veled �l tov�bb, a szerelme m�g mindig a ti�d! Mi�rt nem j�ssz m�r r� magadt�l? Mi�rt nem nyitod fel a szemed? Mi�rt makacsolod meg magad? Fogd m�r fel: az �let megy tov�bb!

- Igazad van, de nem megy… - sz�lsz �jra

Persze, hogy igazam van! Ha m�t te is bel�tod, akkor mi akad�lya van annak, hogy k�pzeleted sz�rnyait visszaadd, �s �jra rep�lhessen, hogy vigyen mag�val egy m�sik kis titokzatos, �mb�r gy�ny�r� vil�gba; a felh�k f�l�?

            R�m�lten pislogsz magad el�. Kezed kedvenc tollad ut�n ny�l, amit T�le kapt�l. Az �r�szert a lap f�l� emeled, majd �jra kitekintesz az ablakon. Szemedben �jra kigy�l a l�ng, megjelenik a t�z, a szikra. Ismerem ezt a sejtelmes csillog�st. Igen. V�gre ihletet kapt�l. F�lve tekintesz �jra a pap�rra, majd r�helyezed kezedet. Beleremegsz az �rint�sbe. Ez az az �rz�s, amit csak te �rezhetsz �s rajtad k�v�l senki m�s. Lejegyzett bet�id, var�zslatos szavaid t�bb r�tegen �t is �rz�dnek, perzselnek finom melegs�g�kkel. B�szkes�g t�lt el. Igen, ezt te �rtad. Magadt�l. Egyed�l jegyezted le �ket, a te elm�dben sz�lettek meg. M�gis h�rman voltatok: te, � �s k�z�s m�zs�tok: a szerelem. �s most tollad �jra azon az oly’ j�l ismert hangon serceg a pap�rodon. A tinta n�hol elmos�dik, ahogy n�h�ny k�sza k�nnycsepped elt�vedve r�hull. Ne agg�dj, nem baj; nem is nagy csoda, hogy s�rsz: hiszen a Ti t�rt�neteteket �rod le, a k�z�s mes�teket, a… szerelmeteket.

            A h�tad m�g�tt, kint a szabadban; az �jszak�ban m�g sz�ntelen�l tombol a vihar. Egy �r�n bel�l leteszed tolladat, �s b�szk�n felveszed a f�zetedet. Kicsit t�volabb tartod magadt�l, hogy teljes eg�sz�ben gy�ny�rk�dhess benne. V�g�l, �r�mm�morban �szva becsukod, apr� cs�kot lehelsz a fed�lapra, �s sz�vedhez szor�tod. V�gre kiadtad magadb�l a b�natodat. �s ebben az es� seg�tett. V�gre, egy �v eltelt�vel �jra meghallgattad, �s most figyelt�l is r�. Elsuttogta neked a titkait, r�vezetett a helyes �tra. Aprop�, mi ez a nagy cs�nd? F�lelsz egy kicsit, de a v�rt zajok helyett nem hallasz semmit. H�t persze, hogy semmi nem hallatszik! Hiszen az es� m�r elv�gezte a dolg�t. Most tov�bb�llt, hogy m�s elk�borolt lelkeken is seg�tsen. Most m�sokon van a sor, hogy daloljanak nekik az es�cseppek, m�ly, f�lelmetes hangj�n beseg�tsen a mennyd�rg�s �s egy-k�t gy�ny�r�, vak�t� f�ny� vill�m d�sz�tse a semmihez se foghat�, gy�ny�r� �gi jelens�get.

            �jra a f�zetre tekintesz. M�r gondolt�l r�, hogy megmutasd m�soknak. Ki szeretted volna adni �s ez a csal�dban sem titok m�r egy j� ideje. Sz�leid �r�mmel t�mogatn�nak t�ged anyagilag is. Csak egy c�m hi�nyzott. De m�r az is megvan. �jra kezedbe veszed a tollad, �s sz�p, kacskaring�s bet�kkel r��rod az elej�re: Listen to the rain…

- K�sz�n�m… - adsz h�l�t halkan. De tudom, hogy nem nekem h�l�lkodsz, hiszen �n csak a lelked egy k�sza kis darabk�ja vagyok. Nem. Az es�nek k�sz�n�d. �s magadnak. Mert v�gre hallgatt�l r�. �s j�l tetted. �jra.