-         Hé, Kate! Várj már meg! – Kate már az iskola kapujában állt, mikor meghallotta maga mögött barátnője hangját. Mosolyogva fordult meg és köszönt a felé rohanó lánynak.

-         Szervusz, Josie.

-         Na végre… Komolyan mondom, gyalog majdnem olyan gyors vagy, mint a volán mögött.

-         De csak majdnem! – nevetett Kate. Josie és ő óvodás koruk óta legjobb barátnők voltak. Mindketten ugyanúgy szerették az autóversenyt, azzal a különbséggel, hogy Josie inkább a pálya szélén maradt, ezért ő a zenében vezette le a feszültséget. A két lány nagyjából ugyanolyan magas volt. Josienak, Kate-tel ellentétben hosszú fekete haja és nagy szürkéskék szemei voltak.

-         Szóval, ma van a nagy nap? – vigyorgott szélesen barátnőjére a fekete hajú.

-         Igen. Már alig várom. Ugye elkísérsz?

-         Naná, de ezért szombaton el kell jönnöd a koncertre! Végre sikerült összehoznunk a bandával egy fellépést egy kisebb klubban.

-         Persze, hogy elmegyek. – mosolygott Kate is. Időközben megérkeztek az osztályteremhez és elfoglalták helyeiket. Még a padjaik is egymás mellett voltak, az évek során elválaszthatatlanná váltak – ezt persze mindenki tudta. Éppen belemelegedtek volna a beszélgetésbe, mikor odatipegett hozzájuk, feltűnően magas rikító rózsaszín magas sarkújában az osztály cicababája – Regina Soil.

-         Áh, ti is itt vagytok? – rikácsolt fülsüketítően magas hangon a szőke hajú lány. – Fel se tűntetek…

-         Oh, te is itt vagy, drága Gina? – gúnyolódott Josie. – Mostmár tudom, miért ilyen rossz itt a levegő. Elhiszem, hogy Channel, de attól még nem kéne abban fürdened, nem gondolod? Tudod, a kevesebb, néha több.

-         Úgyis tudom, hogy csak féltékeny vagy! – csattant fel elpirulva Gina. – Csak rád kell nézni, és a szakadt cuccaidra.

-         Gina, neked nincs jobb dolgod? Majd szólok, ha kell valami, oké? Bár ahogy elnézem, nem pont tőled fogok divat tanácsot kérni… Amúgy nem tudom, feltűnt-e, de kábé a fél melled kint van. Ha már anyuci kifizette neked azt a két tonna szilikont, nem gondolod, hogy egy melltartót is venned kéne? – ez megtette a hatását. Kate fuldokolt a nevetéstől, ahogy elnézte Regina egyre vörösebb fejét. Az osztályban már mindenki őket figyelte. Síri csend honolt.

-         Ezt… még megbánod… - sziszegte a szőke lány, majd rákvörös fejjel kitipegett a mosdóba. Egy ideig még emésztették a történteket, majd Kate halkan elkezdett tapsolni. Végül az egész osztály a két lány köré gyűlt és a tapsvihart csak az irodalom tanár belépése szakította meg.

Pár óra múlva, az ebédszünetben éppen elfoglalták helyüket az asztaluknál, mikor négy fiú huppant le melléjük.

-         Szevasztok. – köszönt az egyik a két lánynak. Magas volt, szőke hajú, kisfiús arcú, így nem csoda, hogy minden lánynak megdobogtatta a szívét.

-         Szia, Nicholas. Hello. – köszönt Kate is. Nick rögtön lehuppant a lány baljára, a másik oldalra pedig a barna raszta hajú, zöld, nyílt tekintetű Oliver foglalt helyet. Velük szemben Josiet a tipikus sármos, hosszú fekte hajú rosszfiú David és a magas rövid barna hajú Vincent fogta közre. Mind a négyen Josie bandájának tagjai voltak. David a doboknál, Nick és Vincent a gitároknál, Oli pedig a szintetizátornál foglalt helyet. Josiet anno azonnal bevették énekesnek, Kate pedig az első számú rajongójuk volt.

-         Josie, neked gratulálok, szép volt, ahogy lerendezted Reginát. - paskolta meg a lány vállát a mellette ülő Vincent. – jó volt látni, ahogy elhúz az a liba.

-         Gyerekek, csak halkabban! – intette csendre barátait és kitörő nevetésüket a szintén kuncogó Kate. – Itt jön bandástul.

A többiek rögtön az ebédjüket kezdték el tanulmányozni, félszemmel követve Gina és bandájának útját, ahogy elhalad asztaluk mellett. Mihelyst hallótávolságon kívül értek, újra kitört az asztalnál a nevetés, aminek következtében sikerült magukra vonniuk a figyelmet. Kate, amint észrevette, hogy mindenki őket nézi, megköszörülte a torkát, jelezve barátainak. Mikor ők is kicsit elhalkultak, még mindig kuncogva folytatta.

-         Láttátok? Amint megpillantotta Nicket, azt hittem, összepisili magát izgalmában.

-         Hát igen, tudjuk, hogy én vagyok a nők bálványa. – vigyorgott önelégülten a szőke srác.

-         Jól van, ülj csak vissza, Casanova, már így is mindenki minket néz. – szólt Josie, mire Nicholas körbepillantott, és valóban, mindenki őket nézte. Erre színpadiasan meghajolt a többi asztalnak is, mire az ebédlő csendjét tapsvihar töltötte be.

-         Nick! – zökkentette ki a fiút sikerélményéből David hangja.

-         Oké, oké, bocsi… - ült vissza végre a szőke hajú a helyére.

-         Vigyázzatok! – szólt Oli. – Gina erre tart.

A szőke lány éppen Nick felé tartott. Mindenki feszült figyelemmel várta, hogy mi történik, kivéve Kate-et. Ő nyugodtan folytatta ebédjét, mikor egy izmos kar a vállára fonódott és közelebb húzta magához. Megszeppenve pillantott fel a kar gazdájára, majd Nicholas mélykék szemeivel találta szemben magát. Így ültek egy fél percig, mire Nick megszólalt.

-         Na… Elment már?

A többiek közül, akiknek szeme a lány és a fiú között jártak, Oliver ocsúdott fel leghamarabb.

-         Öhm… Igen.

Erre mindannyian odakapták a fejüket, és mosolyogva nézték, ahogy Gina megszégyenülve billeg vissza húszcentis sarkú cipőjében barátnőihez.

-         Nick… izé… elengednél? – Kate feje már teljesen vörös volt.

-         Persze… bocsi, csak tudod… Gina. – a srác fejébe is vér szökött. Josie hangja zökkentette ki őket zavarukból.

-         Hé… Gyerekek, menni kéne, mindjárt becsöngetnek.

-         Igen. – pattant fel a párocska egyszerre, majd a többi fiút magával rángatva Nick sebesen kihúzott az ebédlőből. A két lány csendben ballagott fel háztartástan órára. A fiúknak ilyenkor lyukas órájuk volt, míg a lányok a főzés, varrás és egyéb, főhősünk számára unalmas dologgal ismerkedhettek meg. De hogy a fiúk se unatkozzanak, számtalan sport, és egyéb tevékenység között választhattak – nagy bánatukra.

Már lassan az óra fele eltelt. Szerencsére most nem kellett se főzőcskézniük, se foltozniuk, csak elméleti oktatás zajlott. Kate csendesen meredt a semmibe, mikor egy kis összehajtott papírlap landolt füzete mellett. Óvatosan lehúzta magával a pad alá, majd ott olvasta el. „Hé, csaj! Mi volt ez az előbb? Mármint a szünetben? J.” Kate óvatosan pillantott oldalra, barátnője felé, aki szintén kérdőn meredt rá. Így hát fogta tollát, és gyorsan ráfirkantotta válaszát. „Semmi… Nem tudom… Jajj, miért tőlem kérdezed? De szerintem meg tényleg semmi, lényegtelen!!” Gyorsan továbbjutatta Josienak, majd várt a válaszra, ami kis idő múlva újra a füzetére pottyant. „Látom… Akkor most per pillanat mi bajod van? Tiszta bamba vagy, és látom, hogy nagyon erősen gondolkodsz valamin. Szóval???” Ismét gyors válasz. „Mondom, hogy nincs semmi bajom! És csak azon gondolkodom, hogy vajon milyen újításokat vezettek be a nyár folyamán?!” A válaszra ismét nem kellett sokat várni. „Aha… Persze… Semmi baj, én is ezt mondanám ;)” Kate már éppen írta volna a következő választ, mikor tanárnőjük éles, rikácsoló hangja félbeszakította.

-         Rise, már megint mivel foglalkozik ahelyett, hogy az órámra figyelne?

-         Semmivel tanárnő, én csak… - Szerencsére éppen ekkor szólalt meg az óra végét jelző csengő, így hát gyorsan elpakolta cuccait és táskáját hátára kapva kiviharzott a teremből.

Josie csak a folyosó végén érte utol barátnőjét.

-         Na, mostmár elárulnád, hogy mi bajod van?

-         Mondom, hogy nincs semmi bajom! De most sietnünk kell, ha oda akarunk érni az edzésre.

Több szó egész úton nem esett köztük. Mikor beléptek az egyesület épületébe, Kate-et újra a hatalmába kerítette az olyannyira ismerős érzés. Igen, ez az ő élete, a célja, az álma, a vágya. Mosolyogva ment tovább az ismerős lépcsőn és folyosókon, majd léptek be barátnőjével együtt a gyűlésterembe. Bent már nagy volt a sürgés-forgás, mindenki az új szabályokról és egyéb dolgokról beszélt. Kate mosolyogva foglalta el helyét saját csapata székei között, míg Josie intett neki, hogy inkább majd kint megvárja. Pár percen belül az egyesület igazgatója felemelkedett székéből és köszöntötte a lelkes tömeget. A csapatfőnökök mellette ülve sejtelmesen és egyben bíztatóan mosolyogtak saját pilótáikra. Mindeközben az igazgató ismertette az újításokat és köszöntötte külön az újoncokat. Majd ezután elmondta az új szabályokat is. Majd egy olyan részhez ért, amire már mindenki felkapta a fejét.

-         De! Ezek a szabályok fél éven belül már érvényüket veszítik egy személyre tekintve. Kate Rise kisasszony, kérem, fáradjon ide!

Megszeppenve és egyben félve állt fel a helyéről és sétált az igazgató és immár csapatfőnöke mellé. Feszült másodpercek következtek, hallotta, ahogy menet közben más csapatokból összesúgnak a háta mögött, látta, ahogy rábámulnak. Végül megállt és félve nézett hol a többi csapatvezetőre, hol sajátjára, hol pedig az igazgató úrra. Végül hallotta maga mellett felcsendülni az igencsak öregedő férfi mély hangját:

-         Hölgyeim és uraim, örömmel jelentem be, hogy Kate Rise kisasszonynak lehetősége adatik a Forma Renault következő szezonjában versenyezni! Persze, ez nem muszáj, Katie, csak, ha te is szeretnéd.

-         Én… én… Naná, hogy szeretném! – Kate szemében örömkönnyek csillogtak. „Egy lépéssel közelebb a cél felé! Igen!”

-         Nos, akkor holnap legyél szíves, és fáradj be az irodámba. Rendben, mára elmehetnek!

Kate felpillantott csapatfőnökére, mintegy megerősítést várva. A férfi csak bólintott, mire a lány sarkon fordult és boldogan futott ki, egyenesen barátnője nyakába.

-         Hé, Kate, megfojtasz! Hallod?

-         Josie, Josie, Josie!!!

-         Igen, úgy hívnak, ne koptasd a nevem. Inkább azt mondd meg, hogy minek is kell ennyire örülni?

-         Versenyezni fogok!

-         Ööö… Nem akarom a kedved szegni, de idáig is ezt tetted, már vagy öt éve.

-         Jajj, nem itt, te buta! A Forma Renault-ban!

-         Micsoda??? Nem mondod?! Jajj, Kate, én annyira örülök! Várj, felhívom a fiúkat, és elugrunk valahova, oké?

-         Oké, de hozzánk gyertek! Ma ünnepel a család, és ti is beletartoztok.

-         Okés. – kacsintott a másik lány, majd előkapta mobiltelefonját, és már hívta is barátaikat, miközben elindultak Kate-ék háza felé. Eközben Kathleen fejében ugyanaz a mondat visszahangzott újra és újra: „…Kate Rise kisasszonynak lehetősége adatik a Forma Renault következő szezonjában versenyezni!”