-         A következő, amire emlékszem, hogy valaki vizes borogatást tesz a homlokomra. Lassan kinyitottam szemeimet. Nem láttam senkit, csak a barlang falát. Próbáltam emlékezni, hogy mi történhetett, de nem sikerült. Egyszercsak elmémbe hasított a felismerés. Fel akartam ugrani, és elfutni, csak menekülni és rohanni a szívemet uraló szúró érzés elöl, de egy kéz visszanyomott. Rájöttem, hogy hiábavaló lenne menekülésem, így visszafeküdtem, szemem becsuktam, és még a fejemet is oldalra fordítottam. Nem akartam látni. Féltem, ha újra megpillantanám, szívem összeroppanna fájdalmam súlya alatt. És azt se akartam, hogy tudja: szenvedek. Viszont érzelmeim egy lépéssel előttem jártak: csalfa könnyeim utat törtek maguknak szorosan összezárt szememen át és látni engedték magukat. Gyorsan, észrevétlenül le akartam törölni az árulókat, de valaki megelőzött. Titkos szerelmem hüvelykujjával végigsimított mindkét orcámon, magával sodorva könnyeimet.