Egy „ég veled”, s már messze jársz, hogy átélj valami mást (Bivi) De hiába keresel, nem találsz, csak újabb csalódást (Bivi) Úgy érzed, hogy a szíved mélyén mindig arra vágysz (Andris) Hogy visszaindulj ösvényén az útnak, amin állsz (Andris) Elfelednéd, megtagadnád - ami rég nem tiéd - mégis arra vársz (Andris, Bivi) Hová lesz a gondolat, amit elnyel a feledés (Sipi) Hová lesz az álom, ha megöli az ébredés (Sipi, Szasza) Hová lesz a dal, amit többé senki nem énekel (Anita, Sipi) Hová lesz a szó, mit az idő radírja tűntet el (Anita, Sipi, Szasza) Bújik még valahol mélyen - csak, ha rátalálunk, arra támad fel (Anita, Sipi, Andris) Egy a lélek, egy a vér és a vágy, hogy úgy legyen, mint rég (Mindenki) Egy a sorsunk, csak egy cél - amit együtt álmodunk, igaz lesz még (Mindenki) Hová lesz a hőstett, amit inkább nem teszel Hová lesz a büszkeség, ha áldozat leszel Ha elszakít a hazugság, ha nincs már menedék A félelem, a szenvedés, az elmúlás kísért Tudod rég, igaz volt minden. Csak egy út van, a többi mit sem ér Egy a lélek, egy a vér és a vágy, hogy úgy legyen, mint rég (Mindenki) Egy a sorsunk, csak egy cél - amit együtt álmodunk, igaz lesz még Ami rég elveszett, ma él Jelszavaknál többet ér A hitünk örökké a miénk Amit együtt álmodunk, igaz lesz még Egy a lélek, egy a vér és a vágy, hogy úgy legyen, mint rég Egy a sorsunk, csak egy cél - amit együtt álmodunk, igaz lesz még Egy a lélek, egy a vér és a dal a szívünkben miénk Ha úgy akarjuk, ma újra él - mielőtt még végleg elfelednénk Egy „ég veled”, s már messze jársz, hogy átélj valami mást Hogy megtudd, mennyit ér, az kell, hogy a saját szemeddel lásd