-         Most, hogy mondod… - mosolyogtam �n is. – M�g �n se tudom a te nevedet.

-         Val�ban, eln�z�st h�lgyem, m�g be sem mutatkoztam. Kane vagyok, az �j �letek angyala, szolg�lat�ra. – hajolt meg sz�npadiasan. Megrettentem. K�v�l mosolyogtam, de bel�l reszkettem. „Az �j �letek angyala…” Csak ez visszhangzott a fejemben. �s �n majdnem meg�ltem az �let angyal�t! A pusztul�s fenyeget� vesz�ly�t hoztam a vil�gra. Hisz ha � nem lenne, akkor �let se lehetne a F�ld�n… �s sehol m�shol. Bele se mertem gondolni. Csak a lelkiismeretemnek k�sz�nhetem, hogy Kane m�g �l. De ha tov�bb haladok saj�t lelki pusztul�som fel�, m�r b�ntudatot se fogok �rezni… Igen, egyre er�sebben �reztem, hogy a s�t�ts�g felem�szti minden porcik�mat �s szellemi mivoltomat.

Lassacsk�n fel�p�lt. De sz�momra nem csak ez volt �r�mteli. �reztem, hogy egyre k�zelebb ker�l�nk egym�shoz. Volt valami vibr�l�s k�zt�nk, a leveg�ben. M�g egy este, mik�zben kint, a barlang el�tt leveg�ztem, � is kij�tt, majd mell�m l�pett. Furcs�lltam, hisz sose tartott velem. De most hallgattam. Telihold volt, az �g tiszta, csillagos. Nem akartam megt�rni a pillanat var�zs�t. �s azt hiszem, � sem. R�n�ztem. Majd � is visszan�zett r�m. �sszemosolyogtunk. V�g�l Kane t�rte meg a k�zt�nk uralkod� n�mas�got.

-         Mondd… Te is �rzed?

-         Mit? – n�ztem r� meglepetten.

-         Tudod te… Azt az �rz�st, ami benned m�r megvan ir�ntam, de bennem m�g csak most kezd kialakulni.

-         �n… - most h�l�s voltam az �jszak�nak. A j�t�kony s�t�ts�g elrejtette az arcomat ural� p�rt. (8. r�sz)

-         Felejtsd el, nem mondtam semmit. – sz�lt, majd �jra magamra hagyott a s�t�t �s hideg �jszak�ban.

Csak n�ztem mereven magam el�. „�n… hogy �n milyen egy idi�ta vagyok! Hogyan is gondolhattam, hogy �… meg �n?” �reztem, ahogy egy k�nnycsepp buggyan ki szememb�l, �s g�rd�l v�gig arcomon. Olyan r�gen nem s�rtam m�r, hogy szinte �getett a nyoma. �reztem, ahogy el�ri ajkaimat. �s �reztem az �z�t. Igen. �reztem. Hirtelen f�ktelen�l d�h�s lettem magamra. „Nem!! Egy pokoli teremtm�ny semmit nem �rezhet! NEM!!!”

-         NEM! – ord�tottam fel, majd elt�ntem a f�k k�z�tt.

Nem tudom, hogy meddig rep�lhettem, de m�r csak azt vettem �szre, hogy sz�rnyaim felmondj�k a szolg�latot. Elkezdtem zuhanni. Nem �rdekelt, hogy milyen magasr�l esek le, m�r nem �rdekelt egy�ltal�n semmi. Egy t� mell� zuhantam. �reztem, ahogy p�r bord�m elt�rik, �s bele�ll a t�d�mbe. Szemeimet a f�jdalomt�l �jra elfutott�k a k�nnyek, mik�zben k�ts�gbeesetten, az er�s sz�r� �rz�st�l felki�ltottam. V�g�l tehetetlen sikolyom zokog�ss� v�ltozott. V�gel�thatatlanul s�rtam, d�lt bel�lem a keser�s�g �rz�se. Tal�n akkor j�tt ki bel�lem az ut�bbi id�ben felgy�lemlett vesztes�gek �s f�jdalmak hossz� sora. �sszeg�rnyedtem a mellkasomba nyilall� sz�r�st�l. A fejem is elkezdett hasogatni, amit�l reflexszer�en odakaptam. Nedvess�get �reztem kezemen, ez�rt az arcom el� emeltem. A Hold j�t�kony f�nye mellett meg�llap�tottam, hogy v�rzek.

-         Remek, m�r csak ez kellett… - motyogtam magamban, majd megpr�b�ltam fel�llni, de az er�lk�d�st�l azon nyomban �sszecsuklottam. A f�ld�n fekve m�g jobban �sszeg�rnyedtem.

Tehetetlens�gemben a f�ldet markoltam. Kis id� eltelt�vel l�pteket hallottam magam m�g�tt, majd egy k�z l�gy �rint�s�t �reztem a v�llamon.

-         J�l vagy? – Kane hangj�ban aggodalom �rz�d�tt.

-         Persze, csod�san, s�t, remek�l. Soha jobban… - v�laszoltam g�nyosan.

-         Gyere, seg�tek.

-         Nem kell a seg�ts�ged! – ki�ltottam r�, majd kit�ptem magam karjai k�z�l.

-         Kib, k�rlek!

-         Ne h�vj se Kibnek, se Kibonak! Nem vagyok �n semmif�le Rem�ny… �s legf�k�ppen HAGYJ B�K�N! Nem kell a seg�ts�ged! – j�tszottam a s�rt�d�ttet, majd lassan odavonszoltam magam egy fa t�v�hez. �reztem, hogy Kane kezdi elveszteni a t�relm�t. D�h�sen odacs�rtetett hozz�m, majd felpofozott.

-         El�g legyen ebb�l a hisztib�l! Nem tudom, hogy mi�rt haragszol r�m, �szint�n sz�lva nem is �rdekel! Ahelyett, hogy ilyen hiteleset alak�tasz, engedd meg, hogy seg�tsek!

-         Ezt meg hogy mer�szelted? – ord�tottam r� d�ht�l f�t�tten.

-         Ahogyan te fogtad magad �s lel�pt�l, most meg �gy viselkedsz, mint egy kisgyerek, akit�l elvett�k a kedvenc j�t�k�t. �s most gyere, visszaviszlek a barlangba.