6. fejezet
***
- Hogy mirt? Hm… magam sem tudom… De taln, mint mindenre, erre is megvan a magyarzat.
Csodlkozva, st, htattal figyeltem, mikzben beszlt… Nylt volt, m mgis ott volt a szemben valami titokzatossg; valami sejtelmes csillogs. Az egsz lnye, a kisugrzsa magval ragadott – s soha tbb nem engedett. s a mosolya… oh… a mosolya… a kemny, de ugyanakkor mgis finom arcvonsaival… Bevallom, mikor belekezdtem emlkeim; angyali ltem esemnyeinek; letem lersba, elhatroztam: kihagyom eme szakaszt, benssges rzseimet; bezrom stt s bns lelkem mlyre… de egyszeren kptelen vagyok szrazon, mindennem rzelmektl mentesen rni Rla… hiszen egy rkkvalsgra magval ragadott. De vajon egy nemes, tiszta szv, patyolat lelk teremtmny s egy stni pokolfajzat; egy megcsonktott, erklcstelen korcs kztt ltrejhet igaz szerelem? Igen… szerelmes voltam bel… Szerettem… gy, mint mg addig s utna senki mst…
|