-         – Na j�… Akkor sem fogsz meghalni, meg�rtetted?! Ha rajtam m�lik, ugyan nem! – majd alkalmazva a bev�lt m�dszert, mesters�gesen kezdtem el l�legeztetni. De egy�ltal�n egy angyal l�legzik? A v�lasszal mit sem t�r�dve tov�bb folytattam az �jra�leszt�st, aminek f�l percen bel�l meg is lett a k�vetkezm�nye: mag�hoz t�rt. – �n megmondtam! – mosolyodtam el, majd a t�zifagy�jt�s k�zben v�zzel megt�lt�tt palackot a sz�j�hoz emelve pr�b�ltam megitatni.

Mikor sz�j�t�l elemeltem az �veget, h�l�san n�zett r�m, magam sem tudom, mi�rt? Hiszen gyakorlatilag �n �ltem meg. L�ttam rajta, hogy sz�lni k�v�n, de ujjamat ajkaira t�ve csit�tottam el. – Css… Ne besz�lj, m�g gyenge vagy! Ink�bb pihend ki magad, ne agg�dj, vigy�zok r�d.

V�laszul ism�t csak egy k�sz�nettel teli pillant�st kaptam, majd fej�t visszaeresztve az id�ig v�nkosul szolg�l� �sszegy�rt rongykupacra, imm�r nyugodtabb �lomba mer�lt. Mikor megbizonyosodtam r�la, hogy l�gz�se nyugodt, sz�vver�se egyenletes, elkezdtem kicser�lni a k�t�seit. M�r �gy is el�g v�szesen fogyatkoz�, egykor hossz� szokny�mb�l m�g t�bb cafatot szak�tottam le, amelyekkel lecser�ltem a m�r �t�zott rongydarabokat. Mikor m�r teljesen biztos voltam benne, hogy az elk�vetkezend� �r�kban nem lehet komolyabb baj, �gy d�nt�ttem, hogy �n is kipihenem egy kicsit magam. De hi�ba volt minden pr�b�lkoz�som, �lom nem j�tt a szememre. R�vid id�n bel�l felhagytam a sikertelen pr�b�lkoz�sokkal, �gy ink�bb kimentem egy kicsit leveg�zni. El�g sok�ig lehettem kint – a Nap m�r magasan j�rt, amikor halk ny�sz�rg�s �t�tte meg a f�lem. Gyorsan besiettem az ideiglenes mened�khelyre.

-         Vizet k�rsz? – k�rdeztem „v�dencemt�l”, majd v�laszt se v�rva, m�ris odasiettem hozz�, fel�je ny�jtva a kulacsot.

-         K�sz�n�m… - sz�lt halkan.

-         Ugyan, nincs mit megk�sz�nn�d… De ink�bb aludj, �n addig elmegyek, szerzek valami ennival�t.

-         J�l vagyok… �s van mit k�sz�nn�m…

-         Fekszel vissza, de azonnal! – fordultam vissza rejtekhely�nk bej�rat�t�l, �s siettem vissza hozz�, mikor l�ttam, hogy m�r felkelni k�sz�l a f�rfi.

-         Nem, t�nyleg j�l vagyok! – ny�gte kezeim s�lya alatt.

-         Azt l�tom… - morogtam az orrom alatt. – L�gy sz�ves maradj veszteg, am�g szerzek egy kis ennival�t!

-         �s m�gis honnan akarsz? A sarki k�z�rtb�l?

-         Igen, pontosabban az erdei hal�rust�l! – sz�ltam d�h�sen, majd eg�szen a k�zeli kis patakig rep�ltem, ahonnan el�z� �jszakai is a vizet hoztam. – Micsoda egy h�l�tlan alak! Megmentem az �let�t, erre meg al�becs�l! Sz�p, nem mondom…

Miut�n kell�en kid�h�ngtem magam �s eb�det is fogtam, visszasz�lltam a barlangba. Ott az angyal �ppen a t�zet sz�tta fel.

-         Itt az eb�d! – dobtam el� a fuldokl� halakat. – L�tom, m�r el�g j�l vagy, sz�val igaz�n megpucolhatn�d, am�g �n szerzek valami ny�rsat.

Kis id� m�lva m�r a t�z jav�ban ropogott, mindketten egy-egy botot tartottunk a kez�nkben. Egyik�nk se sz�lt. �n elsz�gyelltem magam, ami�rt olyan goromba voltam vele, � pedig csak… nem is tudom… tal�n nem akart megsz�lalni. M�gis, miut�n megunta a fesz�lt csendet, megpr�b�lt besz�lget�st kezdem�nyezni velem.

-         �s m�gis kit tisztelhetek a megment�mben?

-         �gy �rted: a gyilkosodban?

-         Nem… a megment�mben! – mosolygott r�m b�ztat�an.

-         �n… �n…

-         Nem akarod el�rulni a nevedet? Sebaj! Akkor Kibo-nak foglak sz�l�tani, persze hacsak nincs ellenedre.

-         Kibo? Rem�ny…

-         Igen, pontosan!