Egy ideig csak t�tlen�l �csorogtam, mikor valami f�nyess�g t�rte meg a s�t�t �jszak�t. Hunyorogva pr�b�ltam kivenni az el�ttem �ll� alakot. Mikor a vak�t� f�ny kicsit al�bb hagyott, nagy nehezen, de siker�lt kivennem a szemem el�tt g�rnyedez� ismeretlent. Beletelt m�g egy kis id�be, mire eljutott a tudatomig, hogy kicsoda is a l�baim el�tt hever� l�ny az az angyal, akit meg�ltem… vagyis azt hittem, hogy meg�ltem. Csontig has�t� f�lelem j�rta �t eg�sz testemet. „Itt van… meg�ltem… mit tettem? Seg�tenem kell… Nem tehetem… mit tegyek?!” Elm�met elhom�lyos�totta a rettenet. „Meggyilkoltam… �s ha nem is �n voltam? Biztosan nem �n voltam… De akkor ki?” Valaki megsz�llta a testemet �s az akaratomon fel�l cselekedett.

-         K�rlek… seg�ts! – �sszerezzentem a hangra. Haldoklott. Nem tudtam mit tenni, odal�ptem hozz�.

-         Meg�ltelek…

-         Nem te volt�l… - b�r – tudtam - rettenetes f�jdalmai vannak, megpr�b�lt mosolyogni. A f�lhom�lyban l�ttam a sz�ja sz�l�n csordog�l� v�rt. Egy angyal is v�rezhet? Hm, lehet, ki tudja?

-         Nem akartam, k�rlek, ne haragudj! – zokogva borultam le mell�. Sz�nalmas, ugye? De hisz �n val�ban nem akartam… �s tudtam is, hogy nem �n voltam. Ez rosszabb, mint b�rmilyen k�b�t�szer, vagy ak�r er�s ital… �reztem a zsigereimben, hogy nem a sokk hat�sa alatt vagyok, �s nem besz�lek f�lre; hogy nem �n voltam. �gy l�tszik, ezt az isteni teremtm�ny is elhitte.

-         Nem… haragszom… - Nehezen besz�lt, l�gz�se is �pphogy m�g volt. – De k�rlek… Vigy�l el innen… Ha elpusztulok… Nem itt akarom…

Elpusztulok… Furcsa sz�, nem? Valaki tal�n morbidnak mondan�, esetenk�nt cs�ny�nak. Elpusztulok… Igen… Egy angyal nem tud meghalni, nem tudja itt hagyni e f�ldi vil�got, az �letet… � csak elpusztulni tud…

Nem igaz�n reag�ltam semmit szavaira, ak�rhogy is k�rlelt, k�ny�rg�tt, tal�n meg is al�zkodott. R�m�lten kaptam fel a fejem h�rg�s�re, �rezv�n kezemen kih�nyt v�r�t. Ijedten h�k�ltem h�tra. Mit tegyek?

-         A francba… - pupill�im kit�gultak a r�m�lett�l. „De nem hagyhatom meghalni… Nem �rdekel, ha r�m tal�lnak, elhurcolnak, megk�noznak, elpuszt�tanak… nem hagyhatom…” Majd ezekkel a gondolatokkal �jra odasiettem hozz�, felvettem a koszos f�ld�n fekv� ernyedt test�t �s sz�rnyaimat meglebegtetve �jra felemelkedtem a magasba. Ismertem egy k�zeli helyet, n�ha-napj�n oda j�rtunk m�g valamikor r�gen kir�ndulni. „Tarts ki, k�rlek…” A term�szeti k�pz�dm�ny fel� vettem az ir�nyt. Gyalog tal�n egy napig is eltartott volna az �t, de l�gvonalban mind�ssze f�l �ra alatt oda�rt�nk – b�r ebben, az �j �letemben m�r r�g nem sz�m�tott az id�, csup�n az �r�kk�val�s�g l�tezett -, b�r ezek a percek is egy �r�kk�val�s�gnak t�ntek. M�r a hegy el�tt lebegtem, szememmel kutatva a kem�ny sziklafalat. Egy barlangot kerestem, amire r�vid id�n bel�l r� is tal�ltam. „�ppen ideje… nem vagyok valami s�lyemel� vil�gbajnok…” Sok�ig nem gondolkodhattam er�nl�ti k�pess�geimr�l, mert a kezemben �lettelen�l verg�d� f�rfi (mint id�k�zben siker�lt kider�tenem; �t k�zben, hogy ne vesz�tse el eszm�let�t el, sz�val kellett tartanom) egyre keservesebb hal�ltus�t v�vott, �gy h�t gondolkod�s n�lk�l, nem t�r�dve, hogy milyen kis, aranyosnak �s h�zi kedvencek nem mondhat� �llatra bukkanok odabent, ber�p�ltem a t�gas lyukba.