Miel�tt leend� „f�n�k�m” v�laszolhatott volna, hirtelen vak�t� vil�goss�g t�rte meg az eddigi hom�lyt. Angyalok �nek�t hallottam… H�vtak… Nem tudtam, mit tehetn�k. Mikor elkezdtem h�tr�lni a s�t�ts�g fele, hirtelen egy angyal ny�lt ut�nam. De ugyanabban a pillanatban egy d�mon �llt k�z�nk, kardj�val les�jtott, mellyel megsebezte az angyalt, de m�gse �lte meg. Helyette arra k�rt, hogy most v�lasszak a fenti �s az alvil�g k�zt. L�ttam a f�nyess�get, lelkemet el�nt�tte a b�ka �s a megnyugv�s. De eme vak�t� sugarak se t�r�lhett�k ki elm�mb�l a gy�l�letet, �gy h�t a d�mont f�lrel�kve, �n v�geztem az angyallal. A gyilkoss�gom v�gezt�vel a f�ldre rogytam. Percekig csak a f�ldet b�multam, mire v�gre r�sz�ntam magam �s a S�t�nra emeletem tekintetemet.

-         Teh�t ez volt az? Az els� feladatom? – k�rdeztem t�le bizonytalanul.

-         Nem mondan�m, hogy feladat volt. Sokkal ink�bb egy pr�ba. Egy olyan pr�ba, ami �r�kre hozz�nk l�ncolt. Angyalt �lt�l. Innen m�r nincs vissza�t. – nem b�rtam tov�bb, els�rtam magam. Csak zokogtam. Cs�be h�ztak. �tvertek. �s innen nincs vissza�t. Ism�telten bizony�tott a Sors.

-         Sz�val hazudt�l nekem? – szemeimben �jra fell�ngolt a d�h l�ngja. A k�vetkez� k�rd�st m�r ord�tva tettem fel. – MI�RT?!

-         Sajn�lom, nem volt m�s v�laszt�som. �gy, ahogy most neked sincs.

-         Az engem nem �rdekel! – azzal sz�rnyaimat el�sz�r kipr�b�lva a magasba emelkedtem �s �tt�rtem a falon. Hajam megperzsel�d�tt, arcomat el�nt�tte a korom, �reztem a hamis�thatatlan �gett, k�n szagot. De ez nem �rdekelt. Ism�telten d�h�s voltam. �tt�rtem a m�sik t�zfalon is, amin �t �jra a s�t�t �jszak�ban tal�ltam magam. De innen hogyan tov�bb?