�dv neked, haland�, ki most eme iratot olvasod. �n a Pokol angyala vagyok. A nevem nem l�nyeges, az eredetire meg m�r nem is eml�kszem, oly r�gen t�rt�nt, mikor elszakadtam sz�l�f�ldemt�l…

…Minden egy t�li est�n kezd�d�tt. Az a t�l meglehet�sen enyhe volt, m�r a k�vetkez� �vbe l�pt�nk, �s m�g mindig nem esett egyetlen h�pihe sem. Akkor m�g csak 16 esztend�s voltam, ez�ta elsz�llt felettem az id�, mostm�r t�l vagyok a h�romsz�zon is. Egy este mag�nyosan r�ttam az utc�kat. Harag �gette lelkemet. D�h�s voltam az eg�sz vil�gra. D�h�s voltam, mert gy�l�ltem �lni. Gy�l�ltem a k�r�l�ttem l�v� b�r�nyb�rbe b�jt farkasokat, akik csak arra v�rnak, hogy elessek, hogy azt�n sz�tmarcangolhassanak. Mik�zben ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, el�rtem a megvil�g�tatlan, kies ter�letet. K�rben�ztem. Amennyire tudtam, megpr�b�ltam kivenni, hogy vajon hol is lehetek? Mindenhol bet�rt ablakok, megrong�lt ajt�k, graffitik. A t�li h�v�s szell� l�gyan lebegtette Fekete tincseimet, melyik d�san omlottak v�llamra. Mik�zben a kihalt k�rnyezetet n�ztem, elm�mbe �jra belehas�tott a felismer�s. A Vil�g kegyetlen, gonosz, csak az er�sek �lhetik t�l, akik eltiporj�k a gyeng�ket. �n soha nem akartam gyenge, elesett lenni, b�r az voltam. Ezt a gyenges�get akartam elrejteni s�t�t ruh�immal, komor �br�zatommal. Teljesen begub�ztam, mint egy herny�, aki arra v�r, hogy gy�ny�r� pillang� lehessen bel�le. �n csak a kit�r�sre v�rtam, amikor majd megmutatom az ellens�geimnek, hogy t�bb� nem vagyok az a kisl�ny, akit csak �gy el lehet tiporni… Meg akartam mutatni nekik… �s akkor hirtelen egy �get� �rz�s has�tott v�llaimba �s lapock�mba. Megtapogattam �ket, de csak meleg v�remet �reztem a kezemen. �n se tudtam, hogy mi�rt, de mintha egy t�rrel v�gt�k volna, �gy hasadt fel akkor m�g hamvas b�r�m. V�g�l nem b�rtam tov�bb, egyre csak v�reztem, �s v�g�l annyi v�rt vesztettem, hogy el�jultam. P�r �r�val k�s�bb fel�bredtem. Melegs�get �reztem, mintha l�ngok nyaldosn�k a kezeimet. Egy �gyban fek�dtem al�ltan. Fel�ltem �s k�r�ltekintettem. Minden v�r�s �s fekete volt. A falak l�ngokban �lltak… Nem is, hiszen maguk a l�ngok alkott�k a falakat. Majd tompa, elnyomott sikolyokat v�ltem felfedezni. Mikor jobban k�r�ltekintettem a szob�ban, egy s�t�t alakot l�ttam meg.

-         H�t v�gre fel�bredt�l. – mondta teljes nyugalommal a hangj�ban.

-         Ki vagy te �s hol vagyok? –haragnak m�r nyom�t se �reztem, sokkal ink�bb �ssze voltam zavarodva.

-         �n maga a S�t�n vagyok. Te pedig a Pokolban vagy. – az illet� nem mozdult, csak a szemeimbe f�rta a tekintet�t.

-         Na persze, �n meg Csipker�zsika a Hamupip�k�b�l! – v�laszoltam neki szenvtelen�l. M�r kezdtem megel�gelni a dolgot.

-         Azok csak bugyuta mes�k, amit az emberek tal�lnak ki a saj�t maguk pff… sz�rakoztat�s�ra. Le�nyom, te most t�nyleg a Pokolban vagy. De ha szeretn�d, bebizony�thatom. – azzal k�tszer �sszecsapta tenyereit, erre a falak megny�ltak. M�soknak tal�n borzalmas l�tv�ny t�rult a szemem el�. Egy kapun kereszt�l b�n�s lelkek potyogtak lefel�. Mintha csak t�nyleg a Pokolban lettem volna… De h�t miket is besz�lek �n… T�nyleg a Pokolban voltam!

-         Sz�val igaz… - suttogtam mindink�bb magamnak, mint az el�ttem �ll� alaknak. – De akkor mi�rt ker�ltem ide? Hiszen �n m�g �lek.

-         �lt�l. Mostm�r csak l�tezel. Sz�ks�gem van r�d!